A túlsúly és elhízás kialakulásának gyermekkorban három oka lehet: az örökletes, illetve genetikai tényezők, a mozgáshiány és egészségetelen táplálkozás, vagy ezek kombinációi. Ritkán fordul elő, hogy valamilyen endokrin betegség következtében válik a gyermek elhízottá.Azoknak a gyermekeknek, akiknek szülei vagy testvérei elhízottak, nagyobb az esélyük arra, hogy szintén túlsúlyosak lesznek. Azonban nem törvényszerű, hogy az ilyen család gyermeke kövér legyen, a genetikai tényezők szerepe annyi, hogy a gyerek túlsúlyra való hajlama nagyobb és ha ehhez társul a túlságosan bőséges és zsírban gazdag táplálkozás, illetve a kellő fizikai aktivitás hiánya, akkor alakul ki a súlytöbblet.


A gyermek táplálkozása és aktivitás szintje egyformán fontos szerepet játszik testsúlyának kialakulásában. A televíziózás és a számítógépes játékok egyre népszerűbbé válása hozzájárul a gyerekek mozgásszegény életviteléhez és ennek következményeként az elhízáshoz.

Mi a teendő, ha túlsúlyos a gyermek? Soha nem szabad a gyerekeket szigorú diétára, fogyókúrára kényszeríteni. Abban az esetben ha erre szükség van, az mindenkor orvos javaslatára, táplálkozási szakember folyamatos ellenőrzésével történjék. A gyermek táplálkozásának nem megfelelőn történő korlátozása károsíthatja az egészségüket, befolyásolhatja növekedésüket, fejlődésüket. Óvatosan csökkentsük gyermekünk étrendjének zsírtartalmát. Alacsony zsírtartalmú tejet, tejterméket vásároljunk, a csirkehúsról távolítsuk el a bőrt, az ételekhez sovány húsokat használjunk, a kenyerek, péksütemények közül a magvas termékeket részesítsük előnyben. Igen lényeges, hogy zsiradék nélkül, vagy csak kevés zsiradékkal történjen a főzés.

Nagyon fontos a gyermek pszichés támogatása! Mivel túlsúlya miatt esetleg célpontja osztálytársai gúnyolódásainak, az egyik legfontosabb dolog, amit a szülő elhízott gyermeke érdekében tehet: érezteti állandóan gyermekével, hogy testsúlyától függetlenül szereti őt.

Amerikában és a nyugati országokban az orvosok a kocogás, futás helyett egyre inkább az erőteljes gyaloglást ajánlják azoknak, akik nem rendszeres sportolók, csupán változtatni szeretnének egészségük érdekében a mozgásszegény életmódjukon.

A városlakó "koca-kocogó"-nak ritka esetben van lehetősége salakos, vagy egyenletes füves terepen kocogni. Legtöbbször a városok aszfalttal, betonnal burkolt járdáin, útjain futnak. Az orvosok felfigyeltek arra, hogy azok az emberek, akik hosszabb idő óta nem sportolnak aktívan, ráadásul súlyfelesleggel rendelkeznek és a jó tanácsokat megfogadva az egészségük érdekében mozogni, kocogni kezdenek, rövid idő múlva izületi problémákkal keresik fel az orvosaikat.

A kocogó mozgásnál ugyanis a talajtól való elrugaszkodáskor és érkezéskor a test minden esetben a testsúly három-négyszeresével ér földet a járdán. Egyes szakemberek szerint ez olyan, mintha ilyen súlyú légkalapács ütögetné az ízületeket. Ez pedig még a nagyon ruganyos talpú sportcipőben is megviseli a térdet, a bokát és a csípőízületeket.

Mit lehet tenni? A hideg téli estéken amúgy sem nagy öröm a kocogás, futás helyett az erőteljes tempójú sétálást kell választani. Kimutatták, hogy élettani hatása nem marad el a kocogásétól s az ízületekre nincs olyan megterhelő hatással. Ha jól csinálják, ugyanúgy erősíti a szívizomzatot, javítja a szervezet oxigén-ellátását, helyrebillenti a vérnyomást és kedvezően befolyásolja a koleszterin szintet is. A tapasztalatok szerint mozgásszervi betegek esetében is eredményezett már számottevő javulást. (Ma már az amerikai fitt-ness szalonokban a futószalagokat olyan sebességre állítják be, hogy nem kocognak, hanem nagy lépésekkel, erőteljes tempóban lépkednek. Angolul POWERWALKING-nak nevezik.)

Hogyan kell helyesen végezni az "egészség-gyaloglást"? A felső testet húzzuk ki, vállainkat húzzuk hátra, tekintetünket szegezzük előre. Lépéskor egész talpunkon gördüljünk, lábujjainkkal erőteljesen rugaszkodjunk el a talajtól. Karunkat laza lépésritmusban mozgassuk előre-hátra. Igyekezzünk megtalálni a nekünk megfelelő erőteljes lépésritmust. A percenkénti 110-130 lépés már jó tempónak számít. Ügyeljünk a ritmusos légzésre, először próbáljunk négy lépés alatt be-, ugyanennyi lépés alatt kilélegezni. Késobb lehet három lépésre rövidíteni a be és kilégzés időtartamát.

Ez a fajta gyorstempójú séta teljes egészében az ember légzéséhez, gondolatai sebességéhez igazodik. Ekkor a kocogó úgy sétál, hogy figyeli és élvezi légzését, szívverésének ritmusát. Közben kedvére kiszellőztetheti a fejét, gondolkozhat. Az erőteljes séta minden korosztálynak, súlycsoportnak ajánlható.