Inkább próbálkozzunk többször az új ízzel, és ne cukrozzuk utólag az ételeket, hanem próbáljuk meg gyerekeinkkel a természetes ízeket megkedveltetni.

Bár a legtöbb bébiétel oldalán a hozzáadott cukor nélkül felirat díszeleg, mégis a bébiételgyártók majdnem minden desszertjükhöz adnak hozzá cukrot. Csoda, ha egyes márkák annyira ízlenek a gyerekünknek?

A csecsemő éppen az anyatejre való emlékezés miatt az édes ízt részesíti eleinte előnyben, mégis igazi édességeket a gyerek egy-másfél éves kora előtt ne adjunk. Tudjuk, hogy az édességek élettanilag lényegében csak energiaforrások, mégis az emberek többsége örömmel fogyasztja, és szeretteinek is szívesen kedveskedik vele.

Talán azért is van ez, mert felidézi bennük édesanyjuk édes tejének ízét. A rokonság is ezért gondolja jónak, ha csokival tömik meg az egyéves születésnapját ünneplő lurkót. De talán ezúttal mi ne engedjük meg ezt még nekik. Elfogadható, de semmiképpen sem helyeselhető az is, ha a szerető édesanya valamilyen édes ennivalóval szeretne kedveskedni gyerekének. Ám az „értéktelen” cukorkára, édességre való rászoktatás nem csak elhízáshoz vezet, hanem a fogszuvasodást is elősegíti.

Arról nem is beszélve, hogy például az apróbb cukorkákat a kicsik könnyen félre nyelhetik, és fulladást okozhatnak. Ezért aztán a nagyobbacska gyerekeknek is csak módjával szabad édességeket kapniuk, s nem mindegy, hogy mit.

A napi összes szénhidrátigény kisgyermekkorban 150-190 gramm A szénhidrátfogyasztáson belül a keményítő (burgonya, gabonafélék) növelése és a cukorfogyasztás csökkentése kívánatos. Különösen ajánlott a magas rosttartalmú zöldségfélék és teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztása. Ha mindenképpen nassolnivalót akarunk adni gyerekünknek, inkább kézbe fogható gyümölcs (alma, banán) darabot adjunk, esetleg szárított almachipset, bulátát és ne édességet, chipset.